A füvet nyírtam a ház előtt, mikor látom az öreg Über apót, amint a biciklijén egy nagy zsákot tol hazafelé.
- Tiszteletem Sanyi bátyám!
- Szerusz legény! Kecskét vegyél! Az áram nekül' is legel, meg nem is kell toszigálni.
- Az meglehet, de ahogy látom magának is elkéne egy igásló. - s azzal a tekintetem a nehéz zsákra vetem.
- Ezért ugyan dehogy! A paktartón egy falut könnyen el lehet tolni, meg azért Sanyi bátyádat se kell félteni. Ejj, de ha láttál vóna' fiatalkoromban milyen erőben voltam. Vót egy eset, mikor a megvadult bikát is úgy földhöz vágtam, mint egy darab rongyot. Aztán meg be raktam a jászol mellé, mintha csak a biciklit támasztanám oda.
- Ne mondja már!?
- Bizony Isten! Ha kicsorbult a fejsze, inkább kihúztam a fát tövestül, mint kínlódtam volna az élezéssel. De mikor a házat építettük is az ács hamarabb lett kész, mint a kőműves brigád. Addig én tartottam a tetőt, amíg alá nem falaztak. Bizony! ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.