Juj KicsiZs!
Majd meg halok, lehet ezek az utolsó szavaim, de ezt tudnod kell. Csináltam egy olyan túrós csuszát, amibe benne volt a két kedvencem: a minőség és a mennyiség.
Először is egy kanálnyi libazsíron aranybarnára pirítottam 3 ujjnyi húsos szalonnát, utána a zsírjában a megfőtt tésztát is lepirítottam. Nem sokat! Csak egy normál serpenyőnyit. Mikor kész volt behintettem negyed kiló túróval és megöntöztem egy doboz tejfellel. Úgy volt jó, hogy még sok is volt meg finom is. A tészta tömegarány 50 % körül lehetett. Aminek még Blűzs büszke polgárai is csodájára járnának. De a legjobb az volt benne még is, hogy esély sincs rá, hogy ebből egyél. Olyan jó volt ennek tudatában enni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.