Hamarosan érkezik a Pókember újabb része. Megint. Kit érdekel. Meg minek?!
Napról-napra plakátjába, meg a trailerébe botlok. Ami eleinte csak nem érdekelt, de azóta meg is utáltam. Nem szoktam döglött kutyába belerúgni, csak ha nem tudja hol a helye. Vagy, mint jelen esetben: a világ nem a helyén kezeli.
Már csak az is dühítő, hogy dollár százmilliókat vernek el ennek a cica nacis girnyónak egy-egy ugri-bogrizó filmjére. Miközben a világ másik felén emberek, mint én nem ettek már legalább három órája.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a filmek - az OKJ-s Amatőr filmesztéta és kritikus végzettségemből fakadó hatalmammal élvén kimondva - szarok. Ezt nem is kell fejtegetni, ez tény.
Az összes bonyodalom, harc meg rombolás mind pókember jelenlétéből fakad. Szóval a az lenne a legjobb ha megdöglene, mielőtt még elkezdődik a film. Így a világának lakói is jól járnának, meg nekünk se kellene megnéznünk a filmet.
Nem vagyok egy erőszakos ember, de vele kapcsolatban ezt félre tudnám tenni:
-Rásütném a falra az elektromos légycsapómmal
-Visszamennék az időben és jól kiröhögném Stan Lee-t, mikor először előáll ezzel az ötletével
-Teflonnal vonnám be az összes házat és magas objektumot
-Kicsalnám a sivatagba és ráengednék 5000 veszett kutyát
Sorolhatnám még, de annyi biztos, hogy mind egyszerűbb, olcsóbb és kicsinyesebb lenne mint amikkel a filmben bohóckodnak. Aztán nem ugrálna meg fröcskölgetne sokáig, az biztos...
(A kép a Molti-Panci Modern Művészetek Alapítványának felajánlása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.