Kicsinyes

Csizmi-Jé, saját életének főhőse csendben ballag hazafelé. Ami meglehetősen szokatlan tőle, de hát ez van, ha nincs kihez szólnia. Nagy orra csak úgy hasítja a levegőt az arca előtt, midőn befordul az utcájába. Feltekintve az járda komor síkjából nyüzsgő emberek csoportja bontakozik ki előtte, amint próbálnak bejutni a házba ahol ő is lakik. Egy ideig búsan nézi a tömeget,majd végül elkezdi befurakodni magát. Mert bizony 36 liter korhelyleves várja odafent és ha nem siet az apja nem hagy belőle. A lépcsőházban a tömeg egyre csak kígyózik felfelé. A legkülönfélébb emberek, már csak azért is, mert jó néhányoknak szemmel láthatóan volt valami testi rendellenessége. Csizmi-Jé ő kért elnézést, mikor el-el időzött a tekintete egy emberen. De nem akarta már mondani, hogy eléggé lehúzóak. Az utolsó fordulóban azonban anyja várja, a konyharuhát lobogtatva kezében.

-Jé,Jé fiam, Kicsi-Jé! Gyere gyorsan, hol voltál el ilyen soká! Hát ezek az emberek mind rád várnak.
-Rám? De miért? - tette fel a meglepően logikus kérdést, a szájával az orra alatt.
-Azt mondják te vagy doktor Saphiro, a világhírű csodaorvos. Te vagy az utolsó reményük a gyógyulásra.

Ám mielőtt még mielőtt feltehetett volna egy újabb felesleges kérdést arra lett figyelmes, hogy valaki a nadrágját rángatja. Letekintve látja, hogy egy sugárfertőzött japán gyerek van ott.

-Doktor Saphiro! Doktor Saphiro! Ugye meggyógyít és nem kell rákban meghalnom.
-Jól van! Jól van már! Nem kell már a lehúzás! - majd a búsulási funkciót aktiválta, leült és a 20-as algoritmusnak megfelelően nem csinált semmit. A szerencsétlen emberek meg gondolták magukban, hogy mentek volna egy igazi kuruzslóhoz. Ott legalább reményt kaptak volna...

(Bármi nemű hasonlóság valós személyekkel, Jóskával kizárt dolog..)