Az öreg Über apó a ház előtt tanyázott a stokiján és élvezte a verőfényes tavaszi napot.
-Tiszteletem Sanyi bátyám! Mit szól, milyen príma időnk van?!
-Na az már igen. Jó kedvibe van a teremtő.
-Ha ilyen marad lesz jó termés idén!
-Meglehet fiam. De olyan, mint régen aligha.
-Na, miért? Mi termett olyan jól régen?
-Hogy mi? Minden. Ejj, ha azt láttad vóna fiam. Vót olyan év, hogy még a nádon is kukorica nőtt, bizony. Némelyiken két cső is. Pedig nem volt műtrágya meg ilyenek. Csak a jó gané.
A lúnak nem kellett hajbókolnia ha megéhezett, mer' a lucerna megnőtt a szájáig. Ho-hó!
A fák koronája meg szétterült a földön, annyi gyümölcs vót rajta. De megesett, hogy még az ajtófélfa is kirügyezett, bizony. Sanyi bátyád arról szedte a cseresznyét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.