Tegnap ahogy sétálok hazafelé, a Verandás presszó mellé érve látom, hogy az öreg Bezzeg bácsi az árnyékban hűsölve fröccsözik. Ebben a hőségben nem nehéz kedvet kapni egy jó hideg fröccshöz vagy sörhöz, ezért gondoltam csatlakozom a kis öreghez.

-Tiszteletem Gyuri bátyám! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?!
-Mások helyett nem fogok felelőtlenül nyilatkozni, de én minden esetre megvagyok.
-Képzelje, ma befizettem a nyaralásunk utolsó részletét. Jövő héten indulunk!
-Nosza, oszt hová mentek, fiam? Mecsek, Zemplén, Balaton?
-Áh! Tunéziába, Gyuri bácsi!
-Hova? Tunéziába?
-Bizony ám! - mondom ekkor még mosolyogva.
-De gyermekem az már Afrikában van. Minek mennél te oda?!
-Nyaralni, kikapcsolódni, feküdni a strandon.
-Ha jól értem akkor, te aki klímázott kocsival jársz, klímázott hivatalba dolgozol pénzt adsz azért, hogy egy Isten háta mögötti országban teveszarban állva mindenféle cigányok között, a még nagyobb forróságban izzadhassál. Gratulálok fiam, megint le tudtál nyűgözni! Lehet megártott nekem ez a fröccs vagy csak nekem nem tanították azt a logikát, amivel ezt megérthetném.
-De hát az ismeretlen kultúrák, meg a felfedezés... - makogtam valamit a romjaimon heverve.
-Kultúra! Ha neked az kultúra, megnézheted a tévében vagy egy könyvben. De ha minden áron oda akarsz menni, mennyé' télen. Olcsóbb meg hűvösebb is...